Self-care

  • Hogyan dönts, amikor gyorsan kell?

    Nem tudom, kedves olvasó, te hogy vagy vele, de nálam fel-felbukkanak azok a bizonyos zsigeri megérzések amikor döntéseket kell hoznom. Persze mi, emberek szeretünk racionális döntéseket hozni, ezt nem is vitatom, de akkor mi a helyzet ezzel a megmagyarázhatatlan (nálam) gyomortáji érzéssel? 

    Bízz az ösztöneidben!

    Most figyelj: a hirtelen hozott döntések sokkal megbízhatóbbak, mint azok amiket átgondoltan hozunk. Dr Li Zhaoping, a University College London kutatásvezetője megerősítette, hogy bár úgy gondolhatjuk, hogy ha több időnk van átgondolni a lehetőségeket, jobb döntést hozunk – ez nem így van. 

    Persze erről is az evolúció tehet: mind az állatoknak, mind az embereknek a túlélésük szempontjából muszáj volt olyan rendszerben létezniük, hogy a másodperc töredéke alatt felmérjék az adott helyzetet, és gyors döntést hozzanak. Gondolj csak a „küzdj, vagy menekülj” -reakcióra (bővebben itt találsz róla leírást).

    Ezek a zsigeri megérzések akkor lehetnek hasznosak, ha gyorsan kell reagálnod és nincs időd minden eshetőséget számba venned – hitelt mondjuk ne ilyen hirtelen döntéssel vegyél fel!:)  

    (A kutatásról ide kattintva olvashatsz bővebben – angolul)

    Gondolkodj pozitívan! 

    Ha állandóan ideges vagy, amikor döntést kell hoznod, akkor lehet, hogy a következmények pörögnek az agyadban, azok közül is az, hogy mi van akkor, ha ROSSZUL döntesz. Mi lenne, ha legközelebb, amikor döntési helyzetbe kerülsz, feltennél egy másik szemüveget? Gondolj arra, hogy mi potenciálisan a legjobb eredménye ha az „A” vagy ha a „B” döntést hozod meg. Minél jobban látod magad előtt az eredményt (a vizualizáció erejéről ITT olvashatsz), annál egyértelműbbé válik, hogy hogyan is dönts.

    Vállald a kockázatot!

    Addig várni, amíg minden teljesen biztos lesz, az nagyon megnyugató érzés lehet. Aztán a valóság szembecsap, mert sosincs olyan helyzet, amikor minden változó a rendelkezésedre állna. A legjobb döntést csak akkor tudod meghozni, ha már eleve tudod a kimenetelét – ez pedig lássuk be, elég ritka.  Ha tehát ilyen illúziót kergetve nem hozol meg döntéseket, az csak simán halogatás, nem más – viszont így egy csomó lehetőségről lecsúszol menet közben. Szóval legközelebb, ha döntési helyzetbe kerülsz, törekedj egy közel optimális döntés meghozatalára.

    Vállald a felelősséget!

    Szükséged van arra, hogy mások megerősítsenek a döntésed helyességében? Vajon mi lehet az oka? Mark Tyrrell brit terapeuta szerint ez annak is lehet a jele, hogy küzdesz a valódi felnőtté válás – és a felelősségvállalás ellen. Jusson eszedbe az, hogy ha döntést hozol, akkor te irányítod az eseményeket – és nem az események téged!

    Te hogy vagy a döntéshozatallal? Könnyen megy vagy megszenveded? Kíváncsian várom a saját történetedet!

    Tovább olvasom

  • Forgasd át a negatív gondolatokat

    Mindannyiónkban ott van Ő.

    Legfőbb kritikusunk, önbizalom-gyilkosunk, aki halkan ugyan, de határozottan duruzsol a fülünkbe, így szinte észrevétlenül és gondolkodás nélkül részesünkké válnak negatív gondolataink.  Meghatározhatják kapcsolatainkat (igen, az önmagaddal valót is!), és lassan, de biztosan képesek arra is, hogy elgyengítsenek.

    Egyre több kutatás mutatja ki, hogy a belső kritikusunk hozzátesz a nehézségeinkhez, és a depresszió kialakulásában és fenntartásában is jelen van. 
    De a belső kritikus az, aki feszültséget és szorongást képes kialakítani az életünkben, sőt bizonyos esetekben evés-zavart, öngyilkos gondolatokat is előhív. És persze a társas kapcsolatokra is hatással van: ha túl kritikus vagy magaddal, az egyenes út lehet a kevésbé jól funkcionáló párkapcsolathoz is. Ezek után nem is kérdés, hogy a belső kritikussal foglalkozni kell. Vedd tudomásul, hogy létezik, és tegyél ellene!

    A tiéd milyen? Az enyém a Critiqua nevet viseli, szipkával szívja a cigarettát (8 éve leszoktam), igazi nagyvilági díva. Csoda, hogy egy bizonytalan szürke kisegér vagyok mellette?

    Hogyan küzdhetsz ellene? (Figyelem, gyakorlati alkalmazhatóság a láthatáron!!! )

    Első lépés: Vedd észre, halld meg. Légy tudatában annak, hogy veled van, és megszólalt a saját belső kritikusod.

    Második lépés: Tudatosítsd magadban, hogy Ő hozzád tartozik, a te gondolataidat verbalizálja. HA pedig ő te vagy, akkor beszélnél a legjobb barátnőddel úgy, ahogy a belső kritikusod beszél Veled?

    Harmadik lépés: Állítsd kihívás elé a következő kérdésekkel: Milyen bizonyítékokra alapozva mondja, amit mond? Milyen konkrétumokat tud felsorolni kedves Critiqua, ami ezt alátámasztja?

    Negyedik lépés: Ahogy a való életben a társas kapcsolataidban is vagy: nem kell mindenki véleményét meghallgatni vagy épp adni rá.

    Ötödik lépés: Fordíts át belső kritikusod negatív gondolatait!

    Kipróbálod az átfordítást? Szívesen veszem, ha beszámolsz arról, hogy sikerült!

    Tovább olvasom

  • 5 jel, hogy ideje változtatnod az életeden

    Nem tudom, kedves Olvasó, mikor bukkansz rá erre a bejegyzésre, de amikor írom, épp tombol a Covid harmadik hulláma, és egyre több életet látok magam körül, ami elkezdett darabokra hullani. Most nem a tragédiák árnyékolta sorsokról szeretnék írni (és egyáltalán nem azért, mert az nem fontos, sőt), hanem olyan hétköznapi helyzetekről – megélésekről, amikor a szépen felépített életünket nem tudjuk úgy élni, ahogy szeretnénk, ahogy terveztük, és fokozatosan süllyedünk bele abba az állapotba, amikor legszívesebben már fel sem kelnénk reggel.

    Mert megint egy ugyanolyan nap. Felkelés, veszekedés, menj fogatmosni, nemmegyek, öltözz át pizsiből, de mit vegyek fel, gyere reggelizni, mindjárt jövök csak pont most kezdődik a kártún netvörkön a kedvencem, Anyuuuuuuuuuuuuuu, pisiiiiiiiiiiltem, miért vetted le a pelenkát előtte és miért nem a bilibe, de én nem fahéjas csigát szeretnék és amúgy is süt a nap, miért kell itt bent lenni blablabla. Jön a KRÉTA-üzenet az aktuális beadandóról. Gyere, üljünk le tanulni.

    Az élet három gyerkőccel absolutely fun. Ha lehetne, simán vállalnám a negyediket is. Jó velük lenni, imádom ahogy fejlődnek és nyílik ki a kis világuk, de a homeoffice/itthonoktatás/itthonovizás azért kegyetlenül meg tud tiporni néhanapján. De én még akkor is szerencsés vagyok, mert egyre többször hallom/olvasom – hát hol máshol, mint a társadalmi élet színpompás színterén, a facebookon -, hogy mások egész más jellegű problémákkal találkoznak. Összegyűjtöttem egy csokorral ezek közül, hogy mi jelzi azt, hogy
    itt az ideje a változtatásnak!

    1. Alszol és tévézel – sokat. Szinte egész nap. Nullához közeli interakció másokkal.

    2. Idegesítenek azok, akik ebben a helyzetben is haladnak, esetleg pozitívan változott az életük az elmúlt évben.

    3. A telefonon a szundit legalább ötször lenyomod, nem mászol ki az ágyból, nem motivál semmi.

    4.  Nyomorultul érzed magad, és másokat okolsz a problémáidért.

    5. Olyanokkal töltesz sok időt az online térben is, akik szeretnek nyavalyogni.

    Ha a fentieket tapasztalod magadon, gyere velem, és alkosd újra az életed!

     

    Tovább olvasom