Péntek délután már csak egy gondolat tartja benned a lelket: hétvége.

Majd kialszom magam. Nem állítok ébresztőt. Nem nyitom meg a laptopot. Végre lesz időm „semmit” csinálni.

Aztán eljön a szombat. Kicsit tovább alszol, lassabban indul a reggel, talán még a telefonodat is félreteszed egy időre.

Vasárnap este pedig egyszer csak ott van az ismerős érzés: „Hogy lehet, hogy mindjárt hétfő, és én még mindig fáradt vagyok?”

Pedig pihentél. Vagy legalábbis… nem dolgoztál.

És a kettő nem feltétlenül ugyanaz.

Nem minden pihenés tölt fel ugyanúgy

Egy húzós hét után sokat számíthat a hosszabb alvás, egy lustább délelőtt, vagy egy nap, amikor végre nincs tele a naptár.

De nem mindegy miből fáradtunk el.

Ha napok óta keveset alszol, valószínűleg alvásra van szükséged. Ha egész héten rohantál, jóleshet egyszerűen lelassítani.

De mi van akkor, ha nemcsak a test fáradt? Ha egész héten alkalmazkodtál. Ha nehezen mondtál nemet. Ha folyamatosan elérhető voltál. Ha egyre kevésbé találod értelmét annak, amit csinálsz. Vagy ha valami régóta feszít, de sosem jut idő igazán foglalkozni vele.

Ezeket nem feltétlenül oldja meg tíz óra alvás.

Előfordulhat, hogy vasárnap délutánra már kipihentebb a tested, mégis összeszorul a gyomrod attól, hogy másnap minden kezdődik előről.

Ilyenkor pedig nem az a legfontosabb kérdés, hogy „Pihentem-e eleget?”

Hanem inkább ez: „Mi az, amibe nem szeretnék ugyanúgy visszamenni hétfőn?”

Hol mennek el az energiáink? Milyen szokásokba, működésmódokba térünk vissza nap mint nap? És ezek közül min tudunk ténylegesen változtatni?

Mert lehet pihenni egy hétvégét. Lehet kivenni néhány nap szabadságot. És ezekre szükségünk is van. De ha utána változatlan határokhoz, elvárásokhoz és helyzetekhez térünk vissza, könnyen újraindul ugyanaz a kör:

Elfáradunk → pihenünk → visszatérünk ugyanabba → újra elfáradunk.

Próbáld ki még ezen a héten!

Van egy egyszerű gyakorlat, ami segíthet felismerni hol veszíted el az energiádat, és mi az, amiből valóban töltekezni tudsz. Nem kell hozzá teszt, applikáció vagy különleges módszer. Csak egy papír és néhány nyugodt perc.

Húzz középen egy vonalat, és írj két címet:

AMI KIVESZ BELŐLEM  |  AMI VISSZAAD

Aztán gondold végig az elmúlt napjaidat, de ne csak a munkára gondolj!

Kerülhet ide egy beszélgetés, az ingázás, egy régóta halogatott feladat, az állandó üzenetértesítések vagy egy nehéz kapcsolat.

És ugyanígy egy séta, egy nyugodt reggeli, zene, mozgás vagy fél óra, amikor végre senkinek nem kellett megfelelned.

Nem kell egyensúlyban lennie a két oldalnak. És nem is az a cél, hogy holnaptól mindent eltüntess az életedből, ami energiát vesz el. Inkább tedd fel magadnak ezt a kérdést: Van egyetlen dolog, amin már ezen a héten tudnék 10%-ot változtatni?

Nem százat. Tízet.

Lehet, hogy valamire most nem mondasz automatikusan igent. Ebéd közben nem válaszolsz e-mailekre. Visszahozol valamit a napodba, amit szeretsz. Vagy végre kimondod, hogy egy helyzet így már túl sok.

Apróságnak tűnhetnek, de éppen ezekből a felismerésekből indulhat el egy tartósabb változás.

És ha most hétvégén valamit másképp csinálnál?

Nem kell lemondanod a pihenésről. Sőt, lehet, hogy éppen arra van a legnagyobb szükséged.

De mielőtt ismét azzal a reménnyel vágnál neki a hétvégének, hogy hétfőre majd minden jobb lesz, szánj néhány percet arra is, hogy átgondold: mi az, amin a pihenés mellett változtatni szeretnél?

Lehet, hogy most még csak egy apró lépés fér bele. De ha ezen a héten sikerül akár egyetlen dolgon 10%-ot változtatnod, már nem pontosan ugyanoda térsz vissza, ahonnan elindultál.

Mert néha nem az a kérdés, hogyan pihenjük ki újra és újra ugyanazt a fáradtságot, hanem az, hogyan teremthetünk kevesebbet belőle.

A New Life Labnél a tudományosan megalapozott önismeretről írunk, sallangmentesen. Ha szeretnél hasonló tartalmakat, iratkozz fel / kövess minket!

Hivatkozás:
Saját gondolatok Thomas Bergner Burnout – A kiégés megelőzése 12 lépésben c. könyve alapján

 

A kiégést könnyű úgy elképzelni, mint egy pontot, ahová egyszer csak megérkezünk. Tegnap még minden rendben volt, ma pedig már nincs erőnk felkelni, dolgozni, emberekkel beszélni. Pedig a valóságban ez a folyamat általában kevésbé látványos.

Sokáig akár egészen jól is működünk. Felkelünk, dolgozunk, válaszolunk az e-mailekre, elintézzük, amit kell. Csak közben valami lassan megváltozik. A hétfő nehezebben indul. Egyre többször várjuk a pénteket. Ami korábban fél óra volt, most valahogy egész délelőtt húzódik. Kevesebb a türelmünk, nehezebb lelkesedni, és néha már egy újabb „lenne egy perced?” kérdéstől is összerándul a gyomrunk.

Aztán jön a hétvége, alszunk egy nagyot, pihenünk és hétfőn mégsem érezzük azt, hogy igazán visszatöltődtünk volna.

„De hát mindenki fáradt néha, nem?”

Persze.

És éppen ezért nem olyan egyszerű észrevenni, amikor már nem csak erről van szó.

Hol végződik a fáradtság, és hol kezdődik a kiégés?

Erre nincs egyetlen pillanat, amit be lehetne karikázni a naptárban.

Thomas Bergner Burnout – A kiégés megelőzése 12 lépésben című könyve is abból indul ki, hogy a szakmai kiégést nehéz felismerni, beismerni pedig talán még nehezebb. Pedig minél korábban kezdünk foglalkozni vele, annál több lehetőségünk van változtatni.

Ehhez viszont nem feltétlenül azt kell figyelnünk, hogy „kiégtem-e már?”

Sokkal többet mondhat néhány egyszerűbb kérdés.

Mi fáraszt mostanában jobban, mint régen?

Mi az, amitől korábban feltöltődtem, de egy ideje eltűnt az életemből?

Van olyan feladat, ember vagy helyzet, amitől már előre elfáradok?

És amikor végre van idő pihenni, valóban visszatér az energiám?

Nem kell minden rossz hét mögött burnoutot keresni. De azt sem érdemes megvárni, amíg már lehetetlen nem észrevenni.

Nem biztos, hogy a naptáradban van a teljes válasz

A kiégésről beszélve hamar előkerül a túlterheltség témája. Logikus: ha túl sokat dolgozunk, elfáradunk.

Csakhogy két ember dolgozhat ugyanannyit, mégsem ugyanúgy viseli.

Lehet, hogy nem önmagában a feladatok száma merít ki, hanem az állandó készenlét. Hogy nehéz nemet mondani. Hogy folyamatosan mások igényei kerülnek előre. Hogy rengeteg energiát teszünk valamibe, miközben egyre kevésbé érezzük értelmét. Vagy egyszerűen túl régóta nincs egyensúly aközött, amit kivesz belőlünk a mindennapi működés, és ami vissza is ad valamit.

Ezért kevés néha az a tanács, hogy „pihenj többet”.

Egy szabad hétvége jóleshet. Egy hosszabb szabadság még inkább. De ha utána ugyanabba a működésbe érkezünk vissza, könnyen ott folytatjuk, ahol abbahagytuk.

Bergner ezért sem egyetlen csodamódszert kínál. A könyv 12 területen keresztül közelít a megelőzéshez, és 89 gyakorlattal, valamint 28 teszttel segít abban, hogy ne csak általában olvassunk a kiégésről, hanem a saját helyzetünkre nézzünk rá. A kötet a mindfulness és az embodiment megközelítésével is foglalkozik.

És talán pont ez a lényeg.

Nem kell rögtön felmondani, új életet kezdeni vagy két hétre eltűnni a világ elől. Először elég lehet észrevenni hol folyik el folyamatosan az energiánk, és min tudunk ténylegesen változtatni.

A kiégés megelőzéséhez nem kell egyik napról a másikra felforgatni az életedet. Lehet, hogy elsőre csak annyi történik, hogy legközelebb, amikor azt mondod magadnak: „csak fáradt vagyok”, nem söpröd félre rögtön a felismerést.

Ha most egy kicsit magadra ismertél

Nem kell most azonnal címkét ragasztanod arra, amit érzel. Inkább legyél rá kíváncsi.

Ha szeretnéd önállóan körbejárni a témát, Thomas Bergner Burnout – A kiégés megelőzése 12 lépésben című könyve ebben segít. Nemcsak a kiégés hátteréről olvashatsz benne: a tesztek és gyakorlatok segítségével a saját működésedet is végig gondolhatod.

A New Life Labnél a tudományosan megalapozott önismeretről írunk, sallangmentesen. Ha szeretnél hasonló tartalmakat, iratkozz fel / kövess minket!

Hivatkozás:
Saját gondolatok Thomas Bergner Burnout – A kiégés megelőzése 12 lépésben c. könyve alapján