A kiégést könnyű úgy elképzelni, mint egy pontot, ahová egyszer csak megérkezünk. Tegnap még minden rendben volt, ma pedig már nincs erőnk felkelni, dolgozni, emberekkel beszélni. Pedig a valóságban ez a folyamat általában kevésbé látványos.
Sokáig akár egészen jól is működünk. Felkelünk, dolgozunk, válaszolunk az e-mailekre, elintézzük, amit kell. Csak közben valami lassan megváltozik. A hétfő nehezebben indul. Egyre többször várjuk a pénteket. Ami korábban fél óra volt, most valahogy egész délelőtt húzódik. Kevesebb a türelmünk, nehezebb lelkesedni, és néha már egy újabb „lenne egy perced?” kérdéstől is összerándul a gyomrunk.
Aztán jön a hétvége, alszunk egy nagyot, pihenünk és hétfőn mégsem érezzük azt, hogy igazán visszatöltődtünk volna.
„De hát mindenki fáradt néha, nem?”
Persze.
És éppen ezért nem olyan egyszerű észrevenni, amikor már nem csak erről van szó.
Hol végződik a fáradtság, és hol kezdődik a kiégés?
Erre nincs egyetlen pillanat, amit be lehetne karikázni a naptárban.
Thomas Bergner Burnout – A kiégés megelőzése 12 lépésben című könyve is abból indul ki, hogy a szakmai kiégést nehéz felismerni, beismerni pedig talán még nehezebb. Pedig minél korábban kezdünk foglalkozni vele, annál több lehetőségünk van változtatni.
Ehhez viszont nem feltétlenül azt kell figyelnünk, hogy „kiégtem-e már?”
Sokkal többet mondhat néhány egyszerűbb kérdés.
Mi fáraszt mostanában jobban, mint régen?
Mi az, amitől korábban feltöltődtem, de egy ideje eltűnt az életemből?
Van olyan feladat, ember vagy helyzet, amitől már előre elfáradok?
És amikor végre van idő pihenni, valóban visszatér az energiám?
Nem kell minden rossz hét mögött burnoutot keresni. De azt sem érdemes megvárni, amíg már lehetetlen nem észrevenni.
Nem biztos, hogy a naptáradban van a teljes válasz
A kiégésről beszélve hamar előkerül a túlterheltség témája. Logikus: ha túl sokat dolgozunk, elfáradunk.
Csakhogy két ember dolgozhat ugyanannyit, mégsem ugyanúgy viseli.
Lehet, hogy nem önmagában a feladatok száma merít ki, hanem az állandó készenlét. Hogy nehéz nemet mondani. Hogy folyamatosan mások igényei kerülnek előre. Hogy rengeteg energiát teszünk valamibe, miközben egyre kevésbé érezzük értelmét. Vagy egyszerűen túl régóta nincs egyensúly aközött, amit kivesz belőlünk a mindennapi működés, és ami vissza is ad valamit.
Ezért kevés néha az a tanács, hogy „pihenj többet”.
Egy szabad hétvége jóleshet. Egy hosszabb szabadság még inkább. De ha utána ugyanabba a működésbe érkezünk vissza, könnyen ott folytatjuk, ahol abbahagytuk.
Bergner ezért sem egyetlen csodamódszert kínál. A könyv 12 területen keresztül közelít a megelőzéshez, és 89 gyakorlattal, valamint 28 teszttel segít abban, hogy ne csak általában olvassunk a kiégésről, hanem a saját helyzetünkre nézzünk rá. A kötet a mindfulness és az embodiment megközelítésével is foglalkozik.
És talán pont ez a lényeg.
Nem kell rögtön felmondani, új életet kezdeni vagy két hétre eltűnni a világ elől. Először elég lehet észrevenni hol folyik el folyamatosan az energiánk, és min tudunk ténylegesen változtatni.
A kiégés megelőzéséhez nem kell egyik napról a másikra felforgatni az életedet. Lehet, hogy elsőre csak annyi történik, hogy legközelebb, amikor azt mondod magadnak: „csak fáradt vagyok”, nem söpröd félre rögtön a felismerést.
Ha most egy kicsit magadra ismertél
Nem kell most azonnal címkét ragasztanod arra, amit érzel. Inkább legyél rá kíváncsi.
Ha szeretnéd önállóan körbejárni a témát, Thomas Bergner Burnout – A kiégés megelőzése 12 lépésben című könyve ebben segít. Nemcsak a kiégés hátteréről olvashatsz benne: a tesztek és gyakorlatok segítségével a saját működésedet is végig gondolhatod.
A New Life Labnél a tudományosan megalapozott önismeretről írunk, sallangmentesen. Ha szeretnél hasonló tartalmakat, iratkozz fel / kövess minket!
Hivatkozás:
Saját gondolatok Thomas Bergner Burnout – A kiégés megelőzése 12 lépésben c. könyve alapján