Őszintén hiszem, hogy a bátorság az alapja a boldogságunknak. Hiszen minden egyes napunkhoz szükség van hozzá, hogy kimenjünk, hogy érezni merjünk, hogy alkossunk. És bátorság kell ahhoz is, hogy elfogadjuk: nem mindig van siker, mert bizony időnként elbukunk. És ilyenkor bátorság kell ahhoz, hogy felálljunk, és ahhoz is, hogy tovább menjünk. A fejlődés pedig ebben rejlik.
Nem tudod, hogyan indulj el ezen az úton?
Hoztam néhány ötletet:
• Dicsérj meg egy idegent, ha valami olyat veszel észre rajta, ami bókra érdemes. Én a 14-es villamoson kérdeztem meg legutóbb egy lányt, hogy honnan van a táskája, mert elképesztően jól nézett ki. Nemcsak a saját napod dobod fel azzal, hogy elindultál a bátorság útján, de Neki is szerzel egy mosolygós napot.
• Állj ki egy ügy mellett: valami, amiben hiszel, de eddig még nem beszéltél róla nyilvánosan, vagy nem kommentelted/posztoltad. Ha van véleményünk, lesz aki nem ért egyet vele. De az ettől való félelem nem béníthat meg; sosem lesz olyan, hogy mindenkinek megfelelj. Szóval, rajta, legyen szó az oltakozásról, rasszizmusról, bevándorlásról, gyűjtésről az egészségügyi dolgozóknak, vagy épp vegán étkezésről: rajtad a világ szeme!
• Pályázz meg egy olyan állást, amit eddig nem mertél, mert nem feleltél meg minden kritériumnak. Bármi is legyen a vége, egy biztos, hogy hasznos tapasztalot szerzel. 😊
• Húzd fel a tréninggatyót, és irány futni! Ne azzal foglalkozz, hogy hogyan nézel ki benne, vagy hogy hányan fognak lehagyni: szuperül fogod érezni magad utána!
• Énekelj hangosan otthon! Egyelőre a társasági karaokekra még várni kell, de miért ne engedhetnéd ki a hangod otthon? Mi a legrosszabb, ami történhet?
Kipróbálod valamelyiket?